"A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá." (Martha Graham)

A tánc és mozgás művészetével én már elég kis koromban megismerkedtem, ugyanis szüleim már 3-4 évesen beírattak jazz balettre. Akkor kezdődött nálam minden s ez alapozta meg legfőbb érdeklődési körömet. Ahogy nagyobb lettem, egyre inkább láttam, hogy nem lehet leragadni egy stílusnál, így több tánciskolába is elkezdtem járni, hogy szélesítsem látóköröm és tudásom. Közben zenei tagozatosként megtanultam furulyázni, valamint 8 évig zongoráztam, éneket tanultam, azaz próbáltam minél többet megtanulni a zenéről. Végül egy színházhoz kerültem, ahol betekintést nyertem annak csodálatos világába, az alkotói folyamatba, a kulisszák mögé, s mindez teljesen magával ragadott. Hihetetlen, hogy mennyi mindenre megtanít a színházi élet! Az az alázat, fegyelem, kitartás, ami minden művészt jellemez, nagyon ritka s példaértékű. Hálás vagyok mindenkinek, akivel együtt dolgoztam, akitől tanultam.

Először én is csak növendék voltam ott, azaz egy a sok közül. Aztán egyre nagyobb feladatokat bíztak rám, s végül a társulat koreográfusa lettem. Volt alkalmam különféle musicaleket, operetteket, s kiemelt gálákat megkoreografálni, s igyekeztem mindig szembenézni az újabb kihívásokkal, nehézségekkel és megfelelni az elvárásoknak. Ezekkel párhuzamosan több színháznál is dolgoztam alkalmanként, illetve színházi előadások értékesítésével, szervezésével is foglalkoztam.

Elkezdtem táncot tanítani gyerekeknek, ami külön öröm volt számomra. Látni, ahogy fejlődnek, s kialakul bennük is ez a szeretet, óriási élmény. Valamit én is átadhatok abból, amit tanáraimtól, mestereimtől tanultam.

Két éve egy ismerősöm által kerültem a soroksári Fedák Sári Színházhoz, melynek azóta is tagja vagyok. Nagyon hálás vagyok érte, s várom az újabb s újabb produkciók kihívásait.

Biztos vagyok benne, hogy a színházi világ életem végéig fog kísérni: akár táncosként, akár nézőként. Csodálatos világ!