A Magyarock Dalszínházban is játszom lassan egy éve. Először Mixi szerepét kaptam meg a Mágnás Miskában, majd szerepeltem többek között a Meseautóban, A kőszívű ember fiaiban. Nagyon szeretem mindegyiket, attól függetlenül, hogy nem operett, hanem musical.

Ha nem a színpadon vagyok, illetve nem a színházzal foglalkozom, akkor számítógépes játékokkal szoktam kikapcsolódni. Mondhatják persze, hogy csak négy órát voltál a színházban, miben fáradtál el? De borzasztóan el lehet fáradni agyilag így is: odafigyelni, jelen lenni végig... Ilyenkor nagyon jó, ha az embernek van egy olyan hobbyja, ami ki tudja kapcsolni, és nem a színházra, a szerepére gondol, nem azok a dalok mennek a fejében, főleg egy zenekari próba után, hanem le tudja tenni az asztalra és élni a hobbyjának.

Azonkívül nagyon szeretek főzni, három-négy hónapig dolgoztam is egy étteremben, mint betanított szakács. Hál' istennek most már van egy nagyon jól felszerelt konyhám, ahol tudok jó ételeket elkészíteni, kipróbálni fűszereket, ízeket.

24 éves vagyok, Csepelen élek, mióta az eszemet tudom. Drámatagozatos középiskolát végeztem, utána pedig három évig jártam a Bánfalvy Ági Nemzetközi Színészképzőbe.

Mint minden ember, aki színész lett, én is végigmentem azon az úton, hogy általános iskolában verset mondtam, színjátszó körökbe jártam, sőt én báboztam is 3-4 évig és nagyon szerettem. A drámatagozatos középiskolában döntöttem el, hogy színészettel szeretnék foglalkozni.

Idestova három éve játszom a Fedák Sári Színházban, kisebb-nagyobb szünetekkel. Az operettet, mint műfajt, nem ismertem egészen addig, amíg el nem jöttem ide egy előadást megnézni. Az egyik ismerősöm hívott, mivel játszott a Mária főhadnagy c. darabban. Megnéztem és borzasztóan tetszett. A zenétől elkezdve a prózán át minden nagyon jó volt...

Az operett, mint műfaj, egy csoda, nem lehet erre mást mondani. Tényleg kikapcsolja az embert 3-4 órára, amíg az előadás tart, sőt azon is túl, mert miután hazaér, beszélget róla a párjával akár estig. Olyanok történnek az operettben, amik az életben sajnos nem feltétlenül történnek meg, és talán ezért sikeres a műfaj a mai napig is.

Kedvenc darabom a Viktória, abból is a Jancsi szerepe, Koltay szárnysegéde. Itt, a Fedák Sári Színházban először én játszottam ezt a szerepet, tehát a premieren. Egy nagyon kemény próbaidőszakon voltam túl, mert egy cigány srácot kellett alakítanom. Ez így első hangzásra könnyűnek tűnhet, az emberek szoktak hülyéskedni, hogy úgy beszélnek, és az milyen vicces. Igen vicces, amikor egy percig beszélek így. De egy idő után unalmassá válik, és pontosan ez volt nehéz a Jancsi karakterében, hogy nem szabad unalmasnak lenni. Nem tűnhet paródiának, nem lehet giccses, meg kell találni azt a középutat, ami még egészséges, és amit szeretni fog a néző, és úgy fog kimenni a színházteremből, hogy elhitte, hogy a fiú cigány. Az igazgató úr nagyon sokat segített ebben, hogy tényleg jól érezzem magam a szerepben.