Fedák Sári Színház

Lehár Ferenc: LUXEMBURG GRÓFJA

Fedák Színház nézőtere

Lehár Ferenc - Békeffy István - Kellér Dezső - Gábor Andor - Szenes Iván:
LUXEMBURG GRÓFJA
operett

 



Lehár Ferenc egyik legismertebb – és talán legvidámabb – operettjében Sir Basil, a gazdag, szenilis vénember elhatározza, hogy feleségül veszi a híres színésznőt, Angèle Didier-t, csak hogy Ugaranda kormányzójához nem méltó a nő rangja. René, a szegény művész megörökli a Luxemburg grófja címet, így Ugaranda miniszterei lefizetik, hogy vegye feleségül Angèle-t, majd három hónappal később váljon el tőle, hogy a színésznő grófnéi ranggal álljon az oltár elé Sir Basillal. Az inkognitóban élő és – a házasságot a menyasszony megtekintése nélkül megkötött – fiatalember Renal báró néven azonban a tudtán kívül beleszeret Angèle-be, aki viszonozza a gyengéd érzelmeket.

Grófok és hercegek, grófnők és színésznők, házasságok és válások, szerelem szerelem hátán… romantikus és mulatságos helyzetek, ez mind kell egy sikeres operetthez – de nem elég. Mert a lényeg mégiscsak a muzsika. És a Luxemburg grófjában az is adott: Lehár Ferenc pompás zenéje...

SZEREPOSZTÁS:

Reneé, szobrász:
SÁRKÁNY KRISZTIÁN
Angele, primadonna:
ÚJHELYI ANDREA
Fleury, Angele barátnője és mentora:
BEDE BLANKA
Brissard, zeneszerző:
ÖLLER ROLAND
Juliette, színésznő, Brissard s
zerelmese:
KISS RÉKA
Báró Bazil Bazilovics, Szaharin kormányzója:
ZSIGA LÁSZLÓ
Lenchester:
SZABÓ ANTAL
Winchester:
HORVÁTH LALA
 
Közreműködik:
a Fedák Sári Színház zenekara és tánckara

Rendezte:
SÁRKÁNY KRISZTIÁN


Rendezőasszisztens:
SÁRKÁNY ERIKA;
Jelmeztervező:
HALMI ILDIKÓ
Koreográfia:
PATUZZI MÓNIKA
Műszaki vezető:
RAJZ RÓBERT
 


Lehár Ferenc 1870-ben született Komáromban. Nemzetisége sok vita tárgyát képezte és képezi napjainkban is: Komáromban született, Magyarországon. Anyanyelve is magyar volt, tizenkettedik életéve előtt más nyelven nem is beszélt. Osztráknak is tekintették mivel élete nagy részét Bécsben illetve Bad Ischlben töltötte.

Lehár az operettről
„A zenekedvelő bécsiek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is… Az operettszerző nem írhat spekulatív, lélekmarcangoló zenét; egyszerűnek, népiesnek kell maradnia. Ez bizony nehéz – nehezebb, mint általában hinnők. Nem szabad többet akarnia, mint azt, hogy operettszerző legyen, ám óvakodnia kell a banalitástól és nem szabad csorbát ejtenie muzsikusi méltóságán. Ha szabad szólanom az operett jövőjéről, azt mondanám, hogy egyre tartalmasabb lesz, majd s közelíteni fog a vígoperához. Ma ugyan még stílustalanságnak tekintik, ha a zeneszerző az operett ilyenfajta nemesítésére törekszik. Mégis érthető lesz a cél, ha vérbeli muzsikusok is felé a műfaj felé fordulnak.”

Kosár

Nincs termék a kosárban

Még vásárolok